Karácsonyi politika

Talán nem a Karácsony hangulatához illő legújabb bejegyzésem, de a hibát máris hárítom. Nem tehetek róla ugyanis, hogy békés ünnepelőtti városi sétámat az arcomba ordító választási plakátok zavarják meg.

Szombat. Szikrázó hó. (Évek óta várom: Végre!) Ragyogó napsütés. Karácsonyi vásár a városi parkban. Télies langyidőben sétálok. Testnek-léleknek egészséges ez. Ráadásul hasznos is. Tájékozódom hol, mit, mennyiért. Szemreveszem az alakulgató új városképet. Már hazafelé utamon minduntalan szemebe szöknek a mindent elborító plakátok. (Mintha alábbhagyott volna, bősz polgármesterünk buzgalma, a plakátok kerítéseket, lámpaoszlopokat éktelenítenek.) Minden tizedik lépésnél megtudom, hogy ki (volt) a mi jelöltünk. Na és azt is, hogy ezúttal is a Republik zenekar közreműködésével állt a bál. S éppen ez az ami elgondolkodtat. Mert 2005-ben is, a legutóbbi kampánykor, amikor az anyaországból édes mostoha lett, akkor is ők zenéltek a "karácsonyi mulatságon". Miközben odahaza, az ő hazájukban mindenki azt harsogta, hogy mi, elszakított magyarok odajárunk felfalni az ország kicsinyke vagyonát. Aztán város, és falunapok, közsségi választások jöttek. Nyár. Mindenhol, minden alkalommal magyarországi meghívottak szórakoztatták a közönséget. A mi befizetett adónkból, mely ezúton ki is ment az országból. Hova is? Ritka esemény, hogy hazai előadó kapja azt a zsíros kampánypénzt. Mondjuk ki tehát, nem mi élünk rajtuk, hanem ők élnek rajtunk, belőlünk. A hazai művésznek, pedig még ezzel is nehezedik a helyzete a maga alig másfél milliós közönsége, idegen nyelvi környzete és egyebek mellett.
Arról, hogy végülis erdélyi magyar pártjaink kit is képviselnek és támogatnak, és milyen felelősséget tanusítanak értünk, a fentiek alapján, gondolom nem kell szór ejtenem.

Tehát fel a fejjel, ki a mellel. Még most is mi pénzeljük a magyar urakat. Békés, áldott, erőben és szeretetben gazdag Karácsonyt Kívánok!