2009. október 11., vasárnap
2009. október 5., hétfő
Őszi enyhület
Sokáig nem volt kedvenc évszakom, de mint minden ez is változni látszik. Eddig mindegyik évszakot azért szerettem ami: a nyarat a melegéért, a szabadságért, a fürdésért-strandolásért, a fagyiért; a telet a hasító friss levegőért, a déli napszikrázásért, a jégkristályokért, a szánkázásért, a forró teáért, a hoszabb éjszakáért; az őszt a szőlőért, a gyümölcsszüretért, a munka-iskolakezdésért, az élet megpezsdüléséért; a tavaszt pedig a langyos fuvallatért, az erősödő, magához térő napmelegért, a húsvétért, a zsenge hajtások zöldjéért, az éledő föld termékeny szagáért.
Most úgy érzem, eldöntöttem örökre. Kedvenc évszakom végülis az ősz lett, a Termékeny Asszony, a Bőség Szaruja, a Föld Tápláló Öle. Szeretem benne a hideg reggeleket, mert felpezsdít, energizál, kitisztítja az elmémet. Örülök a déli napfénynek, mert jólesően melenget, barnít, ha kell, ledobatja a ruhát, de lobja, rekkenősége a levegőnek elmúlt már. Szemem örökké megnyugvást lel a lombok vad ünnepi tobzodásában, mikor aranytól a bíborig minden színt felöltenek.
Kezemben fonott füleskosárral körtét szedek a kertben. Átölel, áthat a természet tápláló, gazdag mivolta. Érzékeim kitágulnak, orromba tolulnak az érett illatok, a gyümölcsök csalogató aromája, a télikörte, még nyers szaga, mely előcsalja emlékezetemből a téli pince langyos illatát, ahol majd édesre érve vár... Az ég kék és tiszta, csak itt-ott horgonyoz békésen felhőpamacs. Tojáshabok a langyos madártejben. Kedvesem terméskoszorúkkal, termésbabákkal ügyeskedik. Keze alól az ősz minden színes, pompázatos gyümölcsét, termését, virágát és bogyóját felvonultató formák lépnek elő. Ez boszorkány, amaz bogár, ez csiga, az szarka, itt egy levélkoszorú gazdagon felgyöngyözve fák és bokrok ajándékaival, hogy becsempéssze lakásunkba az ősz hangulatát.
És akkor nem beszéltem még sok mindenről, az ősz sok hangulatáról... A ferdén eső fényről, mely szinte alulról simogatja a lombokat és nyugtatja a szemet. Az egész évszak egy nagy alkony, mely enyhet, nyugalmat áraszt, bőséges vacsorával kecsegtet. Hogy írjam le? Ezt érezni kell!
Most úgy érzem, eldöntöttem örökre. Kedvenc évszakom végülis az ősz lett, a Termékeny Asszony, a Bőség Szaruja, a Föld Tápláló Öle. Szeretem benne a hideg reggeleket, mert felpezsdít, energizál, kitisztítja az elmémet. Örülök a déli napfénynek, mert jólesően melenget, barnít, ha kell, ledobatja a ruhát, de lobja, rekkenősége a levegőnek elmúlt már. Szemem örökké megnyugvást lel a lombok vad ünnepi tobzodásában, mikor aranytól a bíborig minden színt felöltenek.
Kezemben fonott füleskosárral körtét szedek a kertben. Átölel, áthat a természet tápláló, gazdag mivolta. Érzékeim kitágulnak, orromba tolulnak az érett illatok, a gyümölcsök csalogató aromája, a télikörte, még nyers szaga, mely előcsalja emlékezetemből a téli pince langyos illatát, ahol majd édesre érve vár... Az ég kék és tiszta, csak itt-ott horgonyoz békésen felhőpamacs. Tojáshabok a langyos madártejben. Kedvesem terméskoszorúkkal, termésbabákkal ügyeskedik. Keze alól az ősz minden színes, pompázatos gyümölcsét, termését, virágát és bogyóját felvonultató formák lépnek elő. Ez boszorkány, amaz bogár, ez csiga, az szarka, itt egy levélkoszorú gazdagon felgyöngyözve fák és bokrok ajándékaival, hogy becsempéssze lakásunkba az ősz hangulatát.
És akkor nem beszéltem még sok mindenről, az ősz sok hangulatáról... A ferdén eső fényről, mely szinte alulról simogatja a lombokat és nyugtatja a szemet. Az egész évszak egy nagy alkony, mely enyhet, nyugalmat áraszt, bőséges vacsorával kecsegtet. Hogy írjam le? Ezt érezni kell!
2009. október 4., vasárnap
2009. október 1., csütörtök
Filléres bejegyzéseim
Néhány régebbi írásom megtekinthető itt: http://kacsoandras.hi5.com/friend/profile/displayJournal.do?ownerId=117518050. Emberekről, magyarokról, erdélyiekről, nyelvünkről és egyes jelenségekről szólnak.
Ajánlom sok szeretettel!
Ajánlom sok szeretettel!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)