A fej ellentétes pólusán

Hát ember! Nem győzök csodálkozni, meglepődni és felmérgelődni újra meg újra drága hazánk fonák mivoltán.
Ismerősöm a jelenleg haldokló országos lapterjesztőnél dolgozott/-zik/-na. Ismered te is. Az, az a Ródipet. Nahát. Annak rendje s módja szerint, ahogy az már lenni szokott haldokló cégeknél, ismerősöm és a többi balfácán (frájer) régóta nem kapta meg teljes fizetését, fizetésen kívüli juttatásait (kajabon) és ráadásul a munkakönyvek is eltüntek. Ja, és a jelek szerint a cég az úgynevezett garanciapénzt is elnyelte. Szóval, mondom: ahogy lenni szokott.
Eddig semmi furcsa. Na de egészséges ember ilyenkor megy veri az ajtót, asztalt, perel, feljelent, idegeskedik, satöbbi. Na, annak rendje s módja szerint ezek is ezt csinálták. Írtak többek között a Munkaügyi Minisztériumnak. Kiderült, hogy ott van egy részleg, amelynek nevében ott díszeleg, hogy aszongya: Kontrolul Reláci Munkö. Szóval valami olyasféle iroda, ami a munkakapcsolatokra figyelmezget. Na innen kaptak levelet a rodipetes panaszosok. De nem is akármilyent hej! Szépen egyenkint névre szólót. S abban mit ír? Na mit? Azt, hogy a fent nevezett sóhivatal biza nem szól bele az ügyükbe. Menjenek a bíróságra, mert amint volt kedves megjegyezni a minisztériumi levél, a perilletékek és okmánybélyeg (70 bani? 1 lej?) kifizetése alól ez esetben mentesülnek.
Hogy es mondjam... Nem az, hogy meglepett, csak egy kissé elcsodálkoztam. Mi a fenének is tartunk minisztériumokat? Mert azt még megértem, hogy külön-külön mindegyikünk ügyével nem foglalkoznak, de egy országos nagyvállalat esetében ez azért mégiscsak másképp kellene legyen.
Egy szó mint száz. Ebben az országban a fej ellentétes pólusán lévő szervvel gondolkodnak.